French kiss...
A nyár utolsó bejegyzése (tudom, hogy ezalatt a 2,5 hónap alatt nem erőltettem meg magam, de mentségemre:olvastam).
És ha már itt tartunk, akkor gondoltam egy könnyed, aranyos könyv kritikáját hozom Nektek. Már egy éve ajánlgatják nekem ezt a könyvet és 3 napja gondoltam egyet és belevágtam. Tehát itt vannak a tapasztalataim Stephanie Perkins: Anna és a francia csók című könyvéről...
Fülszöveg:
Anna nagy várakozással tekint végzős évének kezdete elé atlantai középiskolájában, ahol van egy remek munkája, egy hűséges legjobb barátnője, és egy alakulófélben levő, ígéretesnek tűnő kapcsolata. Így aztán eléggé elkeseredik amiatt, hogy Párizsba kell költöznie egy bentlakásos iskolába – egészen addig, amíg ott nem találkozik Étienne St. Clairrel, aki okos, sármos, gyönyörű, szóval tökéletes… lenne, ha nem volna foglalt. De a Fények Városában a vágyak valahogy mindig utat törnek maguknak. Vajon a szerelmes majdnem-ek éve a hőn óhajtott francia csókkal ér véget? Stephanie Perkins a romantikus feszültséget mindvégig sistergőn, a vonzalmat pedig magas hőfokon tartja debütáló regényében, amely garantáltan megbizserget minket a fejünk búbjától a lábujjainkig és megolvasztja a szívünket.
Vélemény:
Valami egyszerűre vágytam és már kezdett elegem lenni a trilógiák végeláthatatlan sorából, így kezembe kaptam és nem bírtam letenni. A történet nem bonyolult és kifejezetten kiszámítható is, a szövege érthető és jól követhető. De ami engem a leginkább megfogott, az az írónő stílusa és humora. Így vagy úgy, de az elejétől a végéig élveztem a regényt. Volt, hogy mosolyogtam, volt, hogy hangosan kacagtam és volt, hogy elszomorodtam. A dialógusok érthetőek és nem elrugasztkodottak. Csak faltam az oldalakat és egyszerűen nem akartam letenni. A könyv 95%-ban Párizsban járunk és ez nem csak annyira érzékelhető, hogy Eiffel-torony, hanem konkrét utcák, éttermek, mozik és persze a kimaradhatatlan látványosságok vannak megnevezve, de nem úgy, mintha turisták lennénk, hanem igenis ott éltünk Annával vagy legalábbis Anna fejében és ennek már csak St. Clair miatt is örültem. Tetszett, hogy igenis bele volt csempészve a francia nyelv. Nem volt sok, de pont annyi amennyit egy amerikai diákoknak fenntartott gimiben használnánk (na jó, egyértelműen többet beszélnénk a valóságban, de ez legyen a legkisebb hibája).
Aki a keze közé veszi ezt a könyvet nem csak egy laza romantikus sztorit kap, legalábbis én nem csak azt kaptam. Igenis ott vannak a komolyabb témák is még ha csak érintőlegesen is, de észre kell venni. Például ugyebár Anna apja író, aki olyan romantikus regényeket ír, amiben az emberek rákosak, meghalnak, nincs happy end és ebből még jól meg is szedi magát. És itt jön az egyik fricska. St. Clair anyja rákos és, amikor ez kiderül Anna legszívesebben elsüllyedne szégyenében, de mint ez annyiszor elhangzik a könyvben: a családunkat nem mi választjuk. Vagy, aminek szintén örültem-bár az írónő nem mondja ki csak érzékelteti-hogy Anna és St. Clair mennyivel lazábban beszélgetnek, ha nincsenek szemtől szemben és ez is mennyire valós dolog. Természetesen még különféle családi, baráti, szerelmi kapcsolat kerül elő, de ezeket meg kellett említenem.
Ami a hibákat illeti, számomra elenyészőek voltak. Jó lett volna többet megtudni a mellékszereplőkről, mert számomra ez így kicsit elcsépelt lett, mintha az írónő a végén már csak be akarta volna fejezni, ezért gyorsan összecsapta.
Összességében nekem elképesztően tetszett pedig sosem gondoltam volna. Mindenesetre, aki valami komolyat akar olvasni ne ezt vegye meg, de ettől függetlenül nagyon ajánlom és mindenképpen megéri az árát...
Karakterek:
Étienne St. Clair: Van egy képzeletbeli listám, amin rajta vannak azok a könyvbéli szereplők, akikbe halálosan beleszerettem. Na Étienne felkerült erre a listára és nem hiszem, hogy meg kellene magyaráznom a miértjét.
Anna Oliphant: Esetlen és néhol idegesítő, de mindentől függetlenül azért szerethető volt. Bár egy-két pofonnal megjutalmaztam volna.
Meredith, Rashmi, Josh: Őket egy kalap alá veszem. Jobb lett volna őket jobban megismerni, de most már mindegy. Mer kicsit semmilyen volt, Rashmi-t kifejezetten kedveltem a szókimondó és nem mindennapi stílusával, Josh pedig tipikus művészlélek.
Borító:
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadási év: 2012
Eredeti cím: Anna and the French Kiss
Oldalszám: 384
Kedvenc karakterek: Étienne, Rashmi
Nem tudom mikor jövök legközelebb, de igyekszem. Addig is még élvezzétek ki ezt a másfél hetet. Olvassatok, pihenjetek, aludjatok és kommenteljetek, mert erről nagyon leszoktatok...:)
Hamarosan jövök...
xx, Kittina...
Megjegyzések
Megjegyzés küldése